Home

Home
Cititi-ne pe FacebookUrmati-ne pe TwitterFeed RSS gratuit

Spacer

Agenda LiterNet  Sageata  Cronici film  Sageata  Aurora

Articol publicat exclusiv pe LiterNet.ro

Taci, taci din gură şi lasă-mă să-mi trăiesc viaţa. Să-mi trăiesc viaţa. Viaţa. - Aurora


mai 2011
TextText mai micText mai mare
Versiune imprimabila Adauga cu AddThis
Citind cronica lui Mihnea Anastasiu am realizat că nu am prea multe de zis pentru că el spune ce aş fi zis şi eu*, de multe ori mai frumos decît aş fi putut eu spune sau zice.

Instrucţiuni de citire: Cum am văzut eu filmul, ce am auzit şi ce mi-ar fi greu să reproduc...
 
Aurora e o producţie viscerală / senzorială şi rece în care afectul primar se exprimă fără cuvinte. Sunetul este esenţial, e primul nivel perceput şi singurul care transmite informaţia atunci cînd suferinţa este atît de profundă încît te aruncă în non-verbal. Corzile rupte ale inimii rănite îl tîrîie pe Viorel (Cristi Puiu) în iraţional, acolo unde şi el, (imitînd naiv, facil şi, pentru un ochi novice, sadic), răneşte la rîndul lui. Tulburarea obsesiv-compulsivă e o tulburare a afectivităţii. Tabloul clinic este perfect transpus, stările psihologice aproape perfect surprinse. Cineva din staff-ul filmului are, cu siguranţă, o experienţă personală fie cu boala psihică, fie cu cancerul terminal, fie cu divorţul (cu toate că ar fi prea simplu), fie e extrem de intuitiv. Aş miza pe prima variantă. Eliminînd sursele răului, Viorel fantazează că poate regla aici, atent, înainte de plecare, nedreptatea care s-a făcut inimii lui. Simbolistica filmului obligă la vizionare recurentă, atunci cînd sigur vei prinde lucruri ce ţi-au scăpat prima oară. Spre exemplu, iraţionalitatea prezentă în momentul uciderii soacrei lui este surprinsă prin lipsa din cadru a capului personajului... iar ţigara la care orice condamnat are voie înainte de sfîrşit este înlocuită cu o merdenea, copiii (el fiind într-o stare infantilizată) neavînd voie să fumeze. Acest film nu este pentru o singură vizionare, precum nu e de văzut de o singură naţie**, aşa încît traduc aceste rînduri în cele cinci limbi pentru care am găsit cîte un prieten disponibil să facă asta pentru mine.
 

* Un singur lucru am de corectat, îl veţi surprinde singuri. Indiciu: e vorba de altă boală :)
** M-am aşteptat ca, de peste ocean, filmul să primească critica neimplicării personajului principal, tocmai pentru că materialismul se exprimă prin acţiune, chiar şi la nivel afectiv, dimensiunea emoţiei sfîşiate este amputată, aparent niciodată percepută şi înlocuită nesustenabil de eroarea auto-suficienţei.
 
****
Cristina Dinescu - Ravoux (trad.) French
 
Tais-toi, mais tais-toi et laisse-moi vivre ma vie. Vivre ma vie. Ma vie.
 
En lisant la chronique de Mihnea Anastasiu, j'ai réalisé que je n'avais pas grand chose à rajouter, car il dit déjà ce que j'aurais moi-même raconté*, souvent bien plus joliment que je n'aurais pu dire ou raconter.
 
Instructions de lecture: ce que j'ai vu, entendu et ce qu'il me serait difficile de réproduire... du film.
 
Aurora est une production cinématographique viscérale/sensorielle et froide dans laquelle l'affect primaire s'exprime sans mots. Le son y est primordial, le premier niveau perçu et le seul qui transmette l'information lorsque la souffrance est tellement profonde qu'elle projette dans le non-verbal. Le coeur blessé, Viorel (Cristi Puiu) plonge dans l'irrationnel, là où lui-même (en imitant naïvement, facilement et, pour un oeil novice, sadiquement) blesse à son tour. Le trouble obsessif-compulsif a à son origine un trouble affectif.
 
Le tableau clinique y est parfaitement transposé, les états psychologiques presque parfaitement surpris. Parmi le staff du film quelqu'un a certainement, soit connu personnellement la maladie psychique, le cancer en phase terminale ou le divorce (même si ce serait trop simple), soit eu une énorme intuition. Je serais tentée à miser sur la première variante. En éliminant les sources du mal, Viorel fantasme sur le fait de pouvoir réparer maintenant, soigneusement, avant son départ, l'injustice faite à son cœur. Pour percer sa symbolique, pour comprendre des choses qui échappent à première vue, le film doit être vu de manière récurente. A titre d'exemple, l'irrationalité qui apparaît au moment où il tue sa belle-mère est traduite pas l'absence de la tête du personnage du cadre...et la dernière cigarette à laquelle tous les condamnés à mort ont droit est remplacée par une pâtisserie, car les enfants (lui étant dans un état infantilisé) n'ont pas le droit de fumer. C'est un film à voir et à revoir, par le plus de monde possible**, d'où le fait d'avoir fait traduire ces lignes en cinq langues, par des amis disposés à le faire.
 

* J'ai une seule correction à faire, que vous trouverez par vous-mêmes. Indice: il s'agit d'une autre maladie. :)
** Ce n'est pas étonnant que, à l'étranger, les critiques soulignent le manque d'implication du personnage principal, car justement le matérialisme, même au niveau affectif, s'exprime à travers l'action, la dimension du déchirement émotionnel se trouve amputée, apparemment jamais perçue et cataloguée insoutenablement comme étant de l'auto-suffisance.
****
Cătălin Ştefan (trad.) English
 
Shut up, shut your mouth and let me live my life. Live my life. My life.
 
After reading Mihnea Anastasiu's coverage, I have realized that I do not have much more else to say, as he said exactly what I would have said*, more beautifully than I myself could have said or told.

Reading instructions: How I saw the movie, what I have heard and what would be difficult for me to reproduce...
 
Aurora is a visceral / sensorial and cold production, in which the primary affect is expressed without words. Sound is essential, it is the first level perceived and the only one that sends the information when suffering is so deep that it renders you speechless. The broken strings of a broken heart drag Viorel (Cristi Puiu) into an irrational realm, where he himself (by a naive, facile and, for a novice eye, sadistic imitation), hurts somebody else in his turn. The obsessive-compulsory disorder is a disorder of affectivity. The clinical picture is perfectly reflected, the psychological states, almost perfectly rendered. Someone from the production staff must have a personal experience either with a psychiatric disease or with terminal cancer, or divorce (although this would be too simple), or is extremely intuitive. I would put my money on the first possibility. Doing away with the sources of evil, Viorel fantasises that he can make good here, carefully, before departing, of the injustice done to his heart. The symbolism of the movie requires recurrent views, after which you are sure to grasp things that you overlooked during the first view. For instance, the irrationality present at the moment of the killing of his mother-in-law is rendered by shooting the scene without showing the character's head... and the cigarette to which any dead man walking is entitled before execution is replaced by a piece of pastry, as children (as he was in an infantilized state) are not allowed to smoke. This movie is not to be seen only once, as it is not to be seen by a single nation**, so I will have these lines translated in five languages for which I have found an available friend for each language to do this for me.
 

* There is one thing I would like to amend: you will see it for yourselves. Clue: it's another disease :)
** I expected that, from over the Atlantic, the film should receive criticism with regard to the protagonist's failure to get involved, just because materialism is expressed by action, even at emotional level, and the scope of torn emotion is amputated and apparently never perceived, and replaced in a non sustainable manner by the mistake of being self sufficient.
****
Kinga Kalcza (trad.) Hungarian
 
Hallgass, hallgass és hagyd, hogy éljem az életem. Éljem az életem. Életem.
 
Olvasva Mihnea Anastaziu krónikáját rájöttem, hogy nincsen túl sok hozzáfűznivalóm, hiszen ő is azt mondja, amit én is mondanék*, legtöbbször sokkal szebben, mint ahogyan én tudnám.
 
Olvasási utasítások: Hogyan láttam én a filmet, mit hallottam és amit nehéz lenne reprodukálni...
 
Aurora egy zsigeri / érzékszervi produkció és hideg, ahol az elsődleges érzelmeket szavak nélkül fejezi ki. A hang az elsődleges, az első észlelt szint és az egyetlen, amely akkor közvetíti az információt, amikor a szenvedés annyira mély, hogy egyszerűen szavak nélkül hagy. A megsértett szív szakadt húrjai Viorelt (Cristi Puiu) az irracionalitás felé taszítják, oda ahol ő is (naivul utánozva, könnyedén és egy kezdő szemével szadistán) viszont megsebesít mást is a sorban.
Az obszesszív - kompulzív zavar egy érzelmi zavar. A klinikai kép tökéletesen játszódik le, a pszichológiai állapotokat szinte tökéletesen átfogva. Valakinek a film rendezői közül biztosan van személyes tapasztalata a pszichés betegségekkel, az utolsó fázisban levő rákkal vagy pedig a válással, vagy pedig csupán nagyon jók az intuitív képességei.
Én az első variánsra fogadnék.
Megszüntetve a gonosz forrásokat, Viorel arról fantaziál, hogy sikerül óvatosan helyreállítania indulás előtt az igazságtalanságot mely a szívével történt.
A film szimbolizmusa újra megtekintésre kényszerit, hiszen akkor tudod megérteni azokat a dolgokat, melyek az első nézéssel esetleg elkerülték figyelmedet.
Például az irracionalitás az anyós megölésének momentuma úgy van megoldva, hogy a képkeretből hiányzik az illető személy feje... és a cigaretta, amely minden elítéltnek meg van engedve az utolsókban, egy süteménnyel van helyettesítve, a gyerekeknek (mivel ő infantilis állapotban van) nem lévén joguk cigarettázni.
Ez a film nem egyetlen megtekintésre van szánva, ugyanúgy ahogyan nem egyetlen nemzetnek szól**, ezért fordítom le ezeket a sorokat öt nyelvre, amelyhez találtam egy-egy kapható barátomat, aki elvállalta hogy megcsinálja nekem.
 

* Egyetlen egy dolgot szeretnek kijavítani, de magatoktól is rájösztök . Tipp: más betegségről van szó :)
** Azt vártam, hogy túl az óceánon a film olyan kritikát kapjon, hogy a főszereplő nem vonódik be, pontosan azért, mert a materializmus a cselekvés által mutatkozik meg, még érzelmi téren is, a szakadt érzelem mérete amputált , látszólag soha sincs észlelve és helyettesítve fenntarthatatlanul az önellátás hibájával.
****
Hamid Katrib (trad.) Arabic

scot, ma ba2a tehke w trekne 3ich hayete. 3ich hayete. hayete.
 
ba3ed ma 2rit taghtiet Mihnea Anastasiu, 3refet inoo ma 3ad fi chi 2oulo, la2anno haka kil li ken badde 2oulo* w hatta 2ahla min ma ken fye ehke w 2oul.
 
ta3limet el kira2a: kif la2et el film, shou sme3et shou el sa3eb 3aicho min ekl film ...
 
Aurora, intej bared bie3temed 3al el ahdes el malmouse wil hissie, w al ahdes bil fil bi tehdos w bala haki. el film bie3temed 3ala el musi2a ta y 3abber 3an mache3r el moumasilin, w yen2ol el mouchahed la 3omo2 el hozen wil 2infi3al li bi morro fiha, la daraje. bi tohbos el anfes. el awtar el mohatame la 2alb mkassar, biedfa3 Viorel (Cristi Puiu) la 3alam gair 3akleni, wen houa bi zeto (bi 3ein, ha2oude w sadie) bie2ze kil min hawlo. il 2enfi3al el ghadabi wil hawas, howe netej 3an khalal 3atife. el soura al maradie ma3abbara bi woudouh, wil 3awared el nafsie souirat bi tajarrod. wil wadeh, inno ahad el 2el 3amilin 3ala injez el film, 3indo khebra chaksie, emma bia3ref hada mou2arrab, 3anna min heide el 3awared, imma min marad el saratan bi haleto el niha2ieh, imma min talak (ma3 inno wad3el talak ashal) imma 2e3tamad 3al hadso li ktir mouta2addem ta 2eder 3abbar 3anha bi hal kam min el waki3ieh. w, ana b rahen 3ala 2awal 2ehtimel, bal ma 2ekhod el janeb el cherir min el chaksie, Viorel, thkaial, inno bi 2estita3o inno hon, w 2abel mai fell, inno ie2dar ysaffe hsebeto, w yes2ar la il zolom li t3arradlo 2albo el mouhattam. tasaworyet el machehed w ramzietha bil fil, btjebor el mouchahed yehdar el fil marra tenie, ta yefham 2aw ylhaz ahdes aw machahed ghad el nazar 3anha 2awal marra. matal 3ala haida houwe machhad 2atel hameto, li t 3abbar 3anno, bass bi tasawora bal ra2es, aw el sigara li bi he2ello yehsal 3laha el mahkoumin bil 2edem, 2estoubdilat bi 2et3et helo, (la2anno houe msawwar bi marhele toufoulie, la2anno ma bi he2llo y dakhen. hal film, lezem yenhadar aktar min marra, w bi aktar min balad w dawle** michen heik 3amma hewlw tarjem hal nass, bi khames loughat moukhtalife min khames asdika2 moukhtalifin wafa2o 3alo inni yse3doune 3al el tarjeme.
 

* badde salleh chagle wehde, ha tektechfoul ahalkon; kin 3am bihke 3an gheir marad! :)
** tawaka3et inno el film, mai y sir intibeh ell noukad bi el doual el tenie li hodro el film, li 3adam indimej el chaksye el raysieh bil film, bil ahdes el malmouse
****
Simona Klodnischi (trad.) German
 
Halt de Mund jetzt, sei nur still und lass mich mein Leben leben. Mein Leben leben. Leben...
 
Als ich Mihnea Anastasius Kommentar las, wurde mir bewusst dass mir nicht viel zu sagen blieb, da unsere Meinungen im Einklang stehen*, doch oft drückt er sie viel schöner aus als ich sie abgefasst oder zu Wort hätte bringen können.
 
Leseanleitungen: Wie ich den Film sah, vernahm und was mir wieder zu ergeben schwer fallen würde...
 
Aurora ist eine viszerale / sensorische und kalte Produktion worin die primären Affekte wortlos ausgedrückt werden. Dem Laut steht ungeheure Bedeutung zu, er ist die erste Stufe der Wahrnehmung und das einzige Informations-Übertragungsmittel wenn das Leiden so tief greift dass es einen im non-verbal Bereich wirft. Die gebrochen Saiten seines Herzes treiben Viorel (Cristi Puiu) in die Irrationalität, dort wo er (in einer naiver, einfacher und für ein unerfahrenes Auge, sadistischer Nachahmung) seinerseits verletzt. Seine Zwangsstörung ist eine Erkrankung der Affektivität. Das klinische Bild ist perfekt umgesetzt, die psychische Zustände realitätsgenau dargestellt.
 
Jemand vom Filmteam muss eine persönliche Erfahrung mit der Geisteskrankheit oder mit Krebs im Endstadium gehabt hat, oder durch einer Scheidung gegangen sein (obwohl es zu einfach wäre), entweder muss er äußerst intuitiv sein. Ich würde auf die erste Variante wetten. Als er die Quellen des Bösen beseitigt, Viorel phantasiert dass er hier, bevor seinem Abgang, durch sorgfältiges Vorgehen das Unrecht dass seinem Herz getan wurde gutmachen kann. Die reiche Symbolik fordert einen auf den Film wiederholt zu sehen, wenn man Dinge die man erstmals verpasst hat begreifen wird.
 
Zum Beispiel, die Irrationalität die das Moment der Ermordung seiner Schwiegermutter beherrscht ist dadurch angedeutet, dass der Kopf des Charakters aus den Bildrahmen fehlt ... und die Zigarette, die jedem Verurteilten vor dem Ende gegönnt wird ist mit einem Stück Käsegebäck ersetzt, da Kinder (und Viorel ist in einem Zustand der Kindheit zurück gefallen) nicht rauchen dürfen. Dieser Film ist nicht nur einmal anzusehen, und ist auch nicht nur von einer Nation** zu erleben, deshalb lasse ich diese Zeilen in die fünf Sprachen übersetzen für die ich jeweils einen Freund fand der bereit war diese Aufgabe für mich zu tun.
 

* Nur eines hätte ich zu korrigieren, dass werden Sie allerdings selbst ausmachen. Hinweis: es geht um ein anderes Leiden :)
** Ich hatte es erwartet dass über dem Ozean der Film wegen der Nicht-Beteiligung der Hauptfigur kritisiert wird, gerade weil Materialismus durch Vorgehen zum Ausdruck kommt, wenn auch nur auf emotionalen Ebene, und da die Dimension der aufgespalteten Emotion amputiert ist, scheinbar nie wahrgenommen wird und unhaltbar durch den Fehler der Selbstgenügsamkeit ersetzt wird
****
Sunay Apas (trad.) Turkish
 
Sus, kapa ceneni ve bana hayatimi yasamama izin ver. Hayatimi yasamama. Hayati.
 
Mihnea Anastasiu'nun tarifini okudukca, soyleyecek cok fazla seyimin kalmadigini anladim, cunku o benim soylemis olacaklarimi zaten soyluyor*, bircok kez benim soyleyebilecegimden daha guzel bir sekilde.
 
Okuma kilavuzu: Ben filmi nasil gordum, neler duydum ve canlandirmakta gucluk cekecegim sey ne...
 
Aurora birincil duygunun kelimeler olmadan ifade edildigi visseral/duyusal ve soguk bir uretimdir. Ses cok onemlidir, algilanan ilk seviye ve acinin seni susturacak kadar derin oldugunda bilgiyi aktaran tek seydir. Yarali kalbin kirik dizeleri Viorel'i (Cristi Puiu'yu), sirasi gelince kendisininde (basit, saf ve acemi birgoz icin sadistce taklit ederek) baskalarini kirdigi, mantiksizliga surukluyor. Obsesif-zorunlu bozukluk bir sefkat bozuklugudur. Klinik tablo tamamen yansitilmakta, psikolojik durumlar neredeyse mukemmel yakalaniyor. Film calisanlarindan birinin, kesin olarak, ya akil hastaligi, ya terminal kanser, veya (bu cok basit olmasina ragmen) bosanma ile ilgili kisisel bir deneyimi var, ya da son derece sezgizel olmali. Ilk olasiliga bahse girerdim. Kotulugun kaynaklarini ortadan kaldirarak, Viorel burada, yola cikmadan once, kendi kalbine yapilan adaletsizligi dikkatli olarak ayarlayabileceginin hayalini kuruyor. Filmin sembolizmi, kesin ilk izlenim sirasinda gozden kacirdigin seyleri kavrayacagin tekrar izlenimi gerektirmektedir. Ornegin, kaynanasini oldurdugu andaki mantiksizlik sahne cekimi cercevesinde karakterin bas eksikligiyle yansitilmaktadir... ve her mahkumun infazdan once hakki oldugu sigara, (kendisi bir cocuk durumunda oldugundan) cocuklarin sigara icmesinin yasak olmasindan dolayi, bir hamur pasta ile degistirilmistir. Bu film, tek bir goruntuleme icin olmadigi gibi, tek bir millet icin de degil**, boylece her dilde benim icin bunu yapabilecek birer arkadas bularak bu satirlari bes dile cevirdim.
 

* Tek bir duzeltmem var: kendiniz yakalarsiniz zaten. Ipucu: sozkonusu olan bir baska hastalik :)
** Okyanus otesinden filmin, materyalizm, duygusel seviyede dahi, eylem ile ifade edildiginden dolayi, kahramanin yer almamasi, yirtilmis duygularin boyutu ampute edilmis, gorunuse gore hicbir zaman algilanmamis olmasi ve yerine yanlis bir sekilde kendine yeterlilik hatasinin getirilmesi konusunda elestiri almasini bekliyordum.
****
Daniela Vercellino (trad.) Italian
 
Zitto, zitto e lasciami vivere la mia vita. Lasciami vivere la mia vita. Vita.
 
Leggendo Chronicle Mihnea Anastasiu mi sono reso conto che non ho molto da dire perché dice quello che ho detto e io*, spesso più bella che potessi dire o dico.
 
Istruzioni di lettura: Come ho visto il film, cosa ho sentito e quello che sarebbe difficile da riprodurre ...
 
Aurora è una produzione viscerale, sensoriale e fredda e l'emozione primaria è quella espressa senza parole. Il suono è essenzialmente il primo livello è carico e trasmettere solo quando la sofferenza è così profondo che si getta in non-verbale. corde del cuore ferito rotto lo trascinarono Viorel (Cristi Puiu) l'irrazionale, dove, (imitando ingenuo e semplice per un occhio alle prime armi, sadico), a sua volta fa male. Il disturbo ossessivo-compulsivo è un affetto. Il quadro clinico è perfettamente implementato, stati psicologici quasi perfettamente catturato. Qualcuno dello staff del film è sicuramente una esperienza personale o con malattia mentale o malati terminali di cancro, sia per il divorzio (anche se sarebbe troppo facile), o è estremamente intuitiva. Scommetto che la prima. Eliminare le fonti del male, che può registrare qui Viorel imaginnare attentamente prima di iniziare, ha fatto ingiustizia al suo cuore. Guarda il filmato richiede simbolismo ricorrenti, è sicuramente cattura quando le cose hanno perso la prima volta. Per esempio, quando l'irrazionalità di omicidio attuale legge è sorpreso dalla mancanza di testa telaio carattere ... e che ogni sigaretta condannato prima infine consentito è sostituito da torta bambini (era in uno stato infantilizata) che non hanno il permesso di fumare. Questo film non è per una visione singola, e non essere visto** una nazione, in modo che queste linee tradotto in cinque lingue per le quali abbiamo trovato ciascuno disponibile in un amico che lo faccia per me.
 

* Ho una sola cosa da ridire, ma vi renderete conti da soli. Vi posso solo dire che si tratta di un'altra malatia :)
** Mi aspetavo che la critica dal'altra parte del'oceano parlasse del non-coinvelgimento del personaggio principale, perche la forma d'espressione del materialismo e l'azione, anche al livelo afetivo, la dimensione del'emozione distrituta viene sospesa, anche se mai percepita e sostituita dal'erore del'autosuficienza
 
****
Cornel Tăbîrţă (trad.) Russian

Молчи, замолчи и отпусти меня жить. Жить своей жизнью. Жизнь
 
Читая хронику Михня Анастасиу я поняла что у меня нечего добавить, потому что он сказал то что я бы сама сказала, и даже намного выразительнее чем я сама бы сказала или рассказывала.
 
Инструкции по чтению: как я видела фильм, что я слышала и что мне трудно повторить...
 
Аурора это картина внутренне/чувственная и холодная, где первый аффект выражается без слов. Звук существенный, это первый уровень который воспринимается и единственный который передаёт информацию, когда боль такая глубокая что бросает в без словный. Рваные струны сердца тащат Виорела (Кристи Пую) в нерациональное, там где он сам, (имитируя наивно и просто, даже для неопытного взгляда, с садизмом), и тоже раня.
 
Обсессивно-компульсивное расстройство это болезнь привязанности. Клиническая картина совершенно реализована, психологические состояния почти идеально сняты. Кто-то из сотрудников фильма, конечно, из личного опыта или с психическими заболеваниям, или неизлечимо болен раком, либо разводился (хотя это было бы слишком легко), или очень интуитивный. Я бы учла первый вариант.
 
Устраняя источники зла, Виорел фантазирует что можно настроить здесь, прежде чем уйти, несправедливость по отношению к его сердцу. Просмотр фильма требует периодический символизм, конечно, когда вы поймете, что вы пропустили в первый раз. Например, когда иррациональность убийства тёщи снята с отсутствием в кадре головы характера ... и что когда последняя сигарета любого осужденного заменена пирожком, детям (он является в инфантильном состоянии) курить нельзя. Этот фильм не для одного просмотра, и не смотрится* одной нацией, так что эти строки переводятся на пять языков, для которых я нашла друзей, которые делают это для меня.
 

*  Я бы ждала чтобы за океаном, картина была бы критикована за то что главный герой не участвует, именно потому что материализм выражается через действие, даже на эмоциональном уровне, ампутирован размер эмоции, никогда не чувственна и заменена неустойчивой самодостаточностью.
 




 Toate articolele despre Aurora


0 comentarii

Click pentru a mări imaginea


Resurse

Sageata Alte linkuri: imdb.com
 Alte articole de Iuliana Iustina Stănculescu


Alte articole

 Lansare-eveniment la TIFF, 2018: Aurora pe Blu-ray, într-o ediţie de colecţie, Comunicat de presă
 Expresivitate minimalistă - Jocul lui Cristi Puiu în Aurora, Flavia Dima
 Un etaj mai jos - sub lumina obscură a Aurorei, Roxana Pavnotescu
 Destruparea cuvântului - Aurora, Marian Rădulescu
 Viorel, ç'est moi - Aurora, Eva Weissman
 Toate articolele despre Aurora


SCRIEŢI LA LITERNET

Scrieţi o cronică (cu diacritice) a unui eveniment cultural la care aţi participat şi trimiteţi-o la [email protected]. Dacă ne place, o publicăm.

Vreţi să anunţaţi un eveniment cultural pe LiterNet.ro? Îl puteţi introduce aici.


PUBLICITATE




CITIŢI-NE PE FACEBOOK


Spacer Spacer